csv-fogadjuk-el-magunkat

„Fogadjuk el magunkat olyannak, amilyenek vagyunk – aztán kezdjünk dolgozni a jobbításukon.” – Maxwell Maltz

Annyira „jó”, amikor nagyon szép szavakat, felemelő gondolatokat pufogtatunk, mint amilyen pl. az is, hogy „fogadd el önmagad”, de tulajdonképp nem tudunk mit kezdeni vele.

Persze lehet, hogy te tudsz, és akkor ez remek, de legtöbbünk számára ezek nem jelentenek sokkal többet az „ingyom-bingyom”-nál, hiszen nem tudjuk, hogy pontosan HOGYAN is kell(ene) csinálnom ezt az elfogadást.

Vagy az is jó ötlet, hogy „higgy önmagadban”, és akkor sokkal több, minden sokkal könnyebbé válik számodra (pl. a csajozás/pasizás, a pénzkeresés, a sport, a vállalkozás vezetés stb.)… DE pont azoknak, akinek szól ez az üzenet, ÉPP azzal állnak hadilábon, hogy higgyenek önmagukban, hogy elfogadják magukat olyannak, amilyenek.

  • Hogy higgyek magamban?
  • Hogyan fogadjam el önmagam?

A Csodálatos Vagy! Programmal pontosan ennek az anomáliának a feloldását és kezelését tűztük magunk elé, hogy valóban értelmet nyerjenek az ilyen jellegű üzenetek és gondolatok, hogy ezzel a lehessen is mit kezdeni.

További részleteket október 16-án osztunk meg, de addig is…

ÁZTÁL MÁR EL ESŐBEN?

Ha még nem, sebaj, majd egyszer próbál ki, teszteld magad!

Ha már igen, akkor talán már te is átélted a következőt.

Képzeld el, hogy NINCS nálad se kabát, se ernyő.
Sétálsz egyszer csak elkezd szemerkélni.
Majd egyre jobban esik.

Talán először eszedbe jut, hogy jó lenne beállni valahová.
Lehet az is, hogy bosszankodsz, mert így vizes lesz a ruhád, és ha még tovább esik, akkor a ruhád is teljesen átázik, s így te is csurom vizes leszel.
Van egy bizonyos mértékű ellenállás, küzdelem, talán még düh is benned, és halkan (vagy hangosabban is) elmormolhatod magadban, hogy „mi a francért kezdett épp most esni?!”
Majd, amikor se menedéked nincs, és az eső is csak egyre jobban zuhog, elérkezel egy pontra, amikor már vizesebb akkor sem lennél, ha egy teli medencébe alámerülnél… innentől kezdve egyre kevésbé, vagy egyáltalán nem is zavar, hogy esik.

ELFOGADOD.

Vannak, akiknél ez előbb jön, és persze olyanok is akadnak, akik még utána is bosszankodnak. De a lényeget talán sikerült most átélned (vagy ha korábban megtapasztaltad, tudod, miről beszélek): elérkezhetsz egy pontra, ahol már nincs más értelmes választásod, mint az elfogadás.

Az hogy bosszankodsz, nem csökkenti az eső intenzitását.
Szárazabb sem leszel tőle.
Attól való félelmed, hogy „jaj, csak vizes ne legyek!”, már szétporladt és értelmét veszítette (legkésőbb azon a ponton), amikor a bugyidból/alsógatyádból is csavarni lehetne a vizet.

Ekkor már nem küzdesz az elemek ellen.
Elfogadod, hogy „ez van”.
És persze amint lehet, száraz helyre mész, és egyszerűen átöltözöl, ha erre lehetőséged van.

————————————-
PERSZE neked NEM KELL eláznod ahhoz, hogy az elfogadást, vagy az önmagadban való hitet gyakorold és ezt átültesd életed különböző, számodra fontos területeire.

Csupán néhány szempont alapján kell megtenni néhány dolgot, és máris menni fog.
————————————-

Innen folytatjuk, de addig is további inspiráló, elgondolkodtató és önbizalom stabilizáló írásokat, videókat találsz itt: fb.me/CsodalatosVagy

Ha pedig tetszik ez a bejegyzés, lájkold, és oszd meg másokkal is!

csv-nyil-02