Gondolatok a szeretetről

„Az egység mindig az adás elvén nyugszik. Az egyik adni akar a másiknak, és ahhoz, hogy adjon, a másik közelében akar lenni. Az egyik adni akar a másiknak, a másik is adni akar neki. Mindegyikük a maga lelkesedésében, hogy adjon, egyesül, és teljesen a másiknak adja önmagát. A szeretet egyesít. A szeretet egyesítő. Úgy működik, mint egy anya, aki egyszerűen csak egyesít, akinek a szeretetében egyesül az összes gyermek, az összes különbözőség. A különbözőségek nem oldódnak fel, csak eljön közéjük a harmónia, hogy uralkodjon. Ez a szeretet. A szeretet soha nem szorít háttérbe semmit. Amikor a kettő egyesül, mindkettő növekszik a maga azonosságában. Mindkettejük azonossága hangsúlyosabbá válik, ám egymásnak vannak adva.

A szeretet reakciója nagyfokú, bensőséges és erős. Az egyesülés hatalma óriási. Az egyesülésnek ez a hatalma az, amely minden egyént az egyre több és több és több felé viszi. Mindenki egyre csak halad és halad előre. És ez az előrehaladás oly vak minden másra, hogy csak egyetlen irányba áramlik. Az egyre több és több és több felé, aztán még a legnagyobb végtelenségen is túl. Minden egyén állandóan és szakadatlanul halad a mindig több és több és több felé. A szeretet hatalmas nagy ereje az, amely az egyént az élet végtelen értéke felé vonzza. Ez, hogy az összes teremtett dolog vonzva van a mind több és több és több felé nem más, mint a Teremtőnek a teremtés iránti szeretete. A mind több és több felé való haladás egyhegyűsége – ez a szeretet.

Van egy közmondás: a szeretet vak. Ez az összes ember vaksága minden másra, és minden irányba, azon kívül, hogy a fejlődés egyetlen irányába haladjon, a több és több és több felé. Isten szeretetében az ember vak. Annyira vak, hogy nem tud semmit; még csak nem is ismeri Istent, mégis állandóan és állandóan ebben az irányban halad. A teljes vakság nem jelent akadályt a szeretet ereje számára, amely a tudatlanokat egyre csak viszi előre a több és több felé, minden egyes lépésénél a több és több felé, egyre csak fejlődik, és eljut a fejlődés végtelen értékéhez. Ez a Mindenható teremtése iránti szeretetének az ereje. Az ember lehet teljesen tudatlan minden dologgal kapcsolatban, ám teljes tudatlansága ellenére a több és több és több felé fog haladni. Ez a szeretet ereje. És ez a Mindenható szeretetének ereje, még akkor is, ha az ember nem akarja, akkor is növekednie kell a több és több és több irányába. Egy dolog vagy nem egy dolog – itt nincs választás. Isten szeretete mindenkit állandóan maga felé vonz. Nem számít, hogy az ember mit akar. Rendben, legyen, amit akarsz, de ebben az irányban fogsz haladni. Nem kell róla tudnod, de csak egyre haladsz tovább és tovább.”

– Maharishi Mahesh Yogi –

[fblike]