A gyermek, amikor megszületik, apró az óriások között. Ahogy növekszik ereje és tudata, elkezdi megismerni önmagát. Legalábbis ezt gondoljuk. De bizony legtöbbször a környezet (anya, apa, testvérek, nagyszülők…) véleményeinek sokaságából próbál meg összerakni valami képet önmagáról a gyermek.
Ezért is érzik ma százan és ezren önmagukat kicsinek, gyengének, másokhoz viszonyítva csúnyábbnak, vagy bármilyenebbnek. Gyakran rosszabbnak másoknál.
Lépjünk a tettek mezejére!
Biztosan te is ismersz olyan embert, aki egyáltalán nem gondolja, hogy ő értékes, és meg van arról győződve, hogy ő nem nagyobb, mint amilyennek gondolja saját magát és képességeit.
Ha van ilyen, kérlek, szólj neki, mutasd meg a Csodálatos Vagy! oldalt (itt vagy a Facebookon), hogy ő is felfedezhesse saját magában a csodás, kivételes értéket.
Ha pedig eddig még te sem kérted volna a Napi Inspirációkat, kattints ide, hogy küldhessük!
[fblike]
Igazán meglepő, hogy a kisgyerekek megtanulnak járni, kanállal enni, beszélni. Sikert sikerre halmoznak. Ennek ellenére mégis túl sok felnőtt élete - saját bevallásuk szerint - tele van keserű kudarccal.