2012. augusztus havi bejegyzések

Szeretet, kisgyerek, elefánt

Gondolatok a szeretetről

 

Szeretet, kisgyerek, elefánt“Az egység mindig az adás elvén nyugszik. Az egyik adni akar a másiknak, és ahhoz, hogy adjon, a másik közelében akar lenni. Az egyik adni akar a másiknak, a másik is adni akar neki. Mindegyikük a maga lelkesedésében, hogy adjon, egyesül, és teljesen a másiknak adja önmagát. A szeretet egyesít. A szeretet egyesítő. Úgy működik, mint egy anya, aki egyszerűen csak egyesít, akinek a szeretetében egyesül az összes gyermek, az összes különbözőség. A különbözőségek nem oldódnak fel, csak eljön közéjük a harmónia, hogy uralkodjon. Ez a szeretet. A szeretet soha nem szorít háttérbe semmit. Amikor a kettő egyesül, mindkettő növekszik a maga azonosságában. Mindkettejük azonossága hangsúlyosabbá válik, ám egymásnak vannak adva.

A szeretet reakciója nagyfokú, bensőséges és erős. Az egyesülés hatalma óriási. Az egyesülésnek ez a hatalma az, amely minden egyént az egyre több és több és több felé viszi. Mindenki egyre csak halad és halad előre. És ez az előrehaladás oly vak minden másra, hogy csak egyetlen irányba áramlik. Az egyre több és több és több felé, aztán még a legnagyobb végtelenségen is túl. Minden egyén állandóan és szakadatlanul halad a mindig több és több és több felé. A szeretet hatalmas nagy ereje az, amely az egyént az élet végtelen értéke felé vonzza. Ez, hogy az összes teremtett dolog vonzva van a mind több és több és több felé nem más, mint a Teremtőnek a teremtés iránti szeretete. A mind több és több felé való haladás egyhegyűsége – ez a szeretet.

Van egy közmondás: a szeretet vak. Ez az összes ember vaksága minden másra, és minden irányba, azon kívül, hogy a fejlődés egyetlen irányába haladjon, a több és több és több felé. Isten szeretetében az ember vak. Annyira vak, hogy nem tud semmit; még csak nem is ismeri Istent, mégis állandóan és állandóan ebben az irányban halad. A teljes vakság nem jelent akadályt a szeretet ereje számára, amely a tudatlanokat egyre csak viszi előre a több és több felé, minden egyes lépésénél a több és több felé, egyre csak fejlődik, és eljut a fejlődés végtelen értékéhez. Ez a Mindenható teremtése iránti szeretetének az ereje. Az ember lehet teljesen tudatlan minden dologgal kapcsolatban, ám teljes tudatlansága ellenére a több és több és több felé fog haladni. Ez a szeretet ereje. És ez a Mindenható szeretetének ereje, még akkor is, ha az ember nem akarja, akkor is növekednie kell a több és több és több irányába. Egy dolog vagy nem egy dolog – itt nincs választás. Isten szeretete mindenkit állandóan maga felé vonz. Nem számít, hogy az ember mit akar. Rendben, legyen, amit akarsz, de ebben az irányban fogsz haladni. Nem kell róla tudnod, de csak egyre haladsz tovább és tovább.”

– Maharishi Mahesh Yogi –

További gondolatébresztő és inspiráló írásokat találsz ITT.

Az idézetért köszönet Antal Bélának (http://t7.hu/001r)
A kép forrása: http://t7.hu/001s


[fblike]

Lily és Maddison, a barátság kiváló példája

Milyen egy barátság?

Lily és Maddison, a barátság kiváló példája

“A barátság ott kezdődik, amikor kérni sem kell, teszed, amit helyesnek tartasz, hogy jó legyen a barátodnak.” – Carl Bora

Könnyű azt mondani valakire, hogy “ő a barátom”. Emlékszem, hogy amikor ovisok voltunk, egyik nap Sanyival barátkoztam, aztán Attilával. Szinte minden héten más volt “a legjobb barátunk”. Nekem is.

De amikor kezd benőni a fejünk lágya, amikor az emberi kapcsolatok túlnyúlnak azon, hogy ki milyen kisautót adott kölcsön hétvégére, amikor már megvívtunk egy-két kisebb, talán nagyobb csatát is, a barátság már nem arról szól, hogy az adott pillanatban ki tűnik a legszimpatikusabbnak, és aki szebbet, jobbat, hangzatosabbat tud mondani, a mellé állunk.

A barátság ennél egy picit többről szól. Vagy legalábbis másról.

A barátság kezdetben még nem is feltétlenül tűnik annak. Bár ilyen is van. De kitartunk mellett. Ő is mellettünk. Nem kell ehhez neki adni, vagy tennie valami extrát. Egyszerűen csak van. Sokszor (szinte mindig) fél szavakból is megértjük egymást. Ha bajban van, kiállunk mellette. Segítjük, támogatjuk. És legtöbbször csupán csak jól érezzük magunkat vele. Bízunk benne, és ő is bennünk.

Ha megkérjük valamire, szó nélkül megteszi. De lehet, hogy szólni sem kell.

Egy jó barát mindig jól jön.Te mit teszel a barátodért?

A két dándog története

Lily-nek a szemeit egy elengedhetetlen orvosi beavatkozás során el kellett távolítani. A vak dán dogot egy másik, Maddison “karolta” fel, és már közel 6 éve elválaszthatatlanok.

Nézz meg róluk egy rövid összeállítást:

További inspirációkat olvashatsz ITT!


[fblike]

Nevelésed felemeli vagy összetöri az önbizalmat?

Összetör vagy felemel, avagy mit tehet egyetlen figyelmetlenség?

Nevelésed felemeli vagy összetöri az önbizalmat?A kép forrása: http://t7.hu/zcx

“Ha nevelsz, nem mindegy,mit szeretnél elérni.Felemelni vagy összetörni?” – Carl Bora

A mosoly mosolyt fakaszt, a szidalmazás sírást és haragot. Mit szeretnél elérni? A gyermekedet felemelni, vagy összetörni szeretnéd? Tudom, tudom, hogy egy édesanya és egy édesapa, de a nevelőszülők és a pedagógusok is szeretik és támogatni próbálják gyermekeiket, tanulóikat. Legalábbis ez az alaphelyzet. De…

…mit okozhat a rendszeres fenyítés, módszeres szidalmazás, vagy akár egyetlen figyelmetlenség? Nézzük!

Az önbizalom folyamatosan fejlődik, változik. Időnként nő, máskor meg csökken. Ki, illetve kik vannak rá hatással?

Szülők

Önbizalmunk hatással van mindenre, amit csinálunk. Befolyásolja üzleti döntéseinket, befolyásolja párkapcsolatunkat, és sportteljesítményünket is. Viszont az amit ma a saját önbizalmunknak hívunk, erre legnagyobb hatást szüleink fejtették ki. Jól vagy rosszul, de ők alapozták meg.

A szülők, akikre a kisgyermek, mint óriásra, sőt, mint Istenre tekint, és akiknek szavait megdönthetetlen kinyilatkoztatásnak veszi, a fő befolyásolók. Éppen ezért is óriási a szülők felelőssége. Nem mindegy, mit és hogyan mondanak!

Nézz magadba, és biztosan fel tudod idézni, hogy csöpp gyermekként szüleid felé feltétlen és odaadó nyitottsággal fordultál. Remélem, nem a tiéd, de sok szülő visszaél ezzel. Igaz, nem szándékosan. De a gyerek önbizalma szempontjából ez mellékes. Ha egy szülő feltételekhez köti szeretetét (pl. “Tedd ez, vagy nem szeretlek!”), vagy szeretne viccelődni, de ezt a gyermeke kárára, mert pl. dadog, vagy pufi stb., ezzel – ha tetszik, ha nem – megalázza, és kiszolgáltatottá teszi őt. A gyermekek sóvárogva várják az elismerést, a dicséretet és a szeretet egyéb kinyilvánítását.

Ez legalább annyira fontos, mint az étel.

De ha nem kapják meg, akkor bizony repedezett önbizalommal nőhetnek fel. Na de…

…mit tehetsz, ha ez már megtörtént?

Bocsáss meg!

#1./
Mindenképp érdemes megbocsátanod a szüleidnek. Már csak azért is, mert nekik köszönheted azt, hogy élsz. És azért is érdemes megbocsátanod, mert a harag és düh, nemcsak rájuk van hatással, hanem elsősorban rád. Mit gondolsz ki érzi a dühöt? Te! Ki haragszik? Te! És képzeld: az önbizalom fejlődésének egyik nagy akadálya épp az ellenséges állapot és a megbántottság érzése.

#2./
Megbocsátanod másért is érdemes. Ahhoz, hogy rávilágítsak, miért is, egy kérdést teszek fel? Trükkös kérdés. Íme:

  • Ki tud megbocsátani?

Igen, igen, igazad van, az aki eljutott arra a szintre, hogy felesleges rossz, negatív érzelmi állapotokhoz ragaszkodni.
Igen, akkor is igazad van, ha azt mondod, hogy az, aki érett, és az, aki felül tud emelkedni a problémákon.
Na és az is, aki valóban szeretné rendezni a kapcsolatát a másik féllel, történetesen a szüleivel.

Igen, ezek mind remek válaszok, de tudod, CSAK az tud megbocsátani, aki előtte elítélte a másikat, vagyis hibáztatta valamiért.
Légy együttérző!

Hm! Mit is jelent ez?
Egyszer olvastam egy remek hasonlatot ezzel kapcsolatban, egy indián bölcsességet:

“Bújj bele a másik mokaszinjébe!”

 azaz nézd az esetet másik ember szemszögéből is. Ez azt is jelenti, hogy lépj ki a saját korlátaid közül, és gondold át, hogy te mit tennél, vagy tettél volna a másik ember helyében. Bizony megbántani könnyű a másikat, lerombolni az önbizalmát, szintén. De ha jobban belegondolsz, akkor pl. a szüleid azzal az eszközrendszerrel és módszertárral rendelkeztek, amit alkalmaztak nevelésedben. Kipróbáltak ezt, meg azt, és ami az adott helyzetben a legjobbnak tűnt, leghatásosabbnak, azt használták.

Amikor már nincs más, amikor már tényleg tehetetlennek érzi magát az ember, olyan jönnek a drasztikusabb megoldások: kiabálás, agresszió, fenyítés, büntetést stb.

Mit gondolsz, javíthat kapcsolataidon a megbocsátás és az együttérzés?

Erre kétféle választ is adhatsz:

  • Az egyik válasz az, amit most gondolsz.
  • A másik az, ami tapasztalsz, ha elkezded ezeket kipróbálni.

Megjegyzés: ha egyre több régi terhet leteszel, pl. azzal hogy megbocsátasz, és nem veszel a nyakadba újabbakat, pl. azzal, hogy együttérző vagy, akkor ezzel nem csak másokkal lesznek jobb kapcsolataid, hanem önmagaddal is, azaz önbizalmat építesz.
A szüleiden kívül mások is hatással voltak és hatással is lesznek rád. Ők a…

…a többiek

A szülői hatás mellett életünk társas- és szerepjátékának szereplői:

  • házastárs,
  • munkatársak, beosztottak, főnökök,
  • barátok, ismerősök és
  • bárki más, akivel akár csak egyszer is találkoztunk.

Velük kapcsolatban is lehetsz megbocsátó és együttérző. Jó gyakorlást, remek kapcsolatokat és egyre magasabb valós önbizalmat kívánok!

Folytatás

Ha kérdésed van, írj nekünk ITT, vagy olvasd a Napi Inspirációkat, esetleg várd meg, míg hamarosan elindul a Csodálatos Vagy! Program, melyben többek között ezt a témát is alaposan körbejárjuk. (Persze addig is érdemes a Napi Inspirációkat olvasnod.)


[fblike]