célkitűzés kategória bejegyzései

Az ünnepi készülődés margójára…

Ha ilyennek kell lennie, akkor
felejtsd el a karácsonyt
egyszer s mindenkorra!

…mert mi is ez a karácsony? Mit is ünneplünk ilyenkor? Tök jó, mert finomakat ehetünk, érezhetjük a fenyő és a gőzölgő beigli illatát az otthonunkban? Ajándékozhatunk? Meglepetést okozhatunk olyan embereknek, akik fontosak számunkra? Ha ez – ahogy mondani szokás – a szeretet ünnepe, akkor miért van az, hogy nem kevesen épp ezekben az napokban idegesebbek, feszültebbek, mint bármikor máskor?

Erről szólna a szeretet?!

Nem tudom, te hogy vagy vele, de sok embertől hallani, hogy ilyenkor a szokásos vásárlási idő gyakran a többszörösére duzzad és sorban állás közben fel tudnának robbanni. Nem ritkán hangosabban és ingerültebben kérdeznek és válaszolnak… és nem csak a boltban.

Különben is:

“Őrület a köbön, ami az ajándékozás körül folyik. Főleg, hogy még az utolsó pillanatban sem tudom, mi a szöszt adhatnék a páromnak, a gyerekeimnek, szüleimnek.”
– egy karácsonyi vásárló

Persze ez a vásárló szinte bárki lehetne. Bárki, akinek annyi teendője van egész évben, és főleg az év végén még arra sincs ideje, hogy “meghaljon”. Rengeteg a munka, őrületes a hajtás. Teljesen természetes, hogy ilyen körülmények között arra már tényleg nem jut ideje, hogy ráhangolódjon a karácsony hangulatára, és még meglepetéseken is törje a fejét. De most…

Kérlek, felejts el mindent, amit
eddig a karácsonyról hallottál!

…mindent, ami feszültségről, szól. De azt is, ami ezt mutatja, hogy ezen a pár napon legyünk igazán figyelmesek mindazokkal, akik fontosak számunkra. A karácsony nem arról szól, hogy most szeressünk, és máskor ezt nem tehetjük meg. Épp ellenkezőleg: ez egy figyelemfelhívás. Mondhatnánk úgy is: segélykiáltás.

A karácsony nem attól ünnepi, hogy most meghallgatjuk négyszáztizenötödször is a Wham!-től a “Last Christmas”-t, és beiglit majszolunk a feldíszített fenyőfa mellett. A karácsony sokkal inkább attól (lenne) ünnepi, hogy figyelünk arra, hogy a szeretet mennyire fontos, és ezt tovább visszük az év minden napjára. Nem a díszeket, a külsőségekben megjelenő pompát, hanem a figyelmességet, a kedvességet, a törődést, a nyílt és őszinte beszélgetést, amikor tényleg érdekel is, mit mond a másik. Ehhez ugye nem kell sem fenyő, sem ünnepi lakoma, de még bor és extra ajándék sem.

>>> Ez maga a különlegesség. <<<

csv-xmas-2014-01

Erről a figyelmességről, és a kommunikáció fontosságáról beszélünk majd évindító “Törj ki! Avagy hagyj el mindent, ami visszafog és csodás éved lesz!” c. programunkon.

Erről majd még többet is fogunk írni az elkövetkező napokban, de addig is

kívánjuk, hogy a az őszinte figyelmesség és törődés kerüljön leginkább a karácsonyi otthonokba, és maradjon ott az év többi napján is!


Ne csak akard a szabadságot, de élvezd is!

Élvezd is a szabadságot!
Élvezd is a szabadságot!

Freedom. Szabadság. Szabadon élni. Szabadon azt tenni, amit csak szeretnél. Oh, milyen csodás is lenne! Milyen más életünk lehetne, ha valóban szabadon azt tehetnénk, amihez kedvünk van.

Lehet, hogy te is hallottál már ilyeneket. Barátoktól, munkatársaktól, szülőktől, gyerekektől, vagy attól az embertől, aki a tükörből néz vissza rád.

Szabadság!

Mi is a szabadság? Mi az, amire olyan sokan vágynak?
Ez persze mindenkinél egy picit mást jelent. Egyeseknek már az is egy óriási szabadság lenne, ha nem kellene korán reggel felkelniük, hogy bebandukoljanak a munkahelyükre. Vagy az is a szabadság része, hogy nem kell számológéppel (vagy fejben) kikalkulálni alaposan, hogy milyen felvágottat vehetek még ma meg, hogy az a kevéske pénz elegendő legyen a hó végéig.
Szabadság az is, hogy mit reggelizem, mivel töltöm a napon.

De szabadságot jelent az is, hogy HOGYAN töltöm a napom. Pár napja megosztottunk egy történetet Lukács Ernőről, aki Tolna megyében nevelte fel 20 gyermekét, és egy igen sikeres életet… ALKOTOTT. Nem kapta ezt az életformát. Ő választotta. Ő alkotta.
Nagyon megragadó volt Ernő azon megjegyzése, hogy mire nevelték feleségével gyerekeiket a munka terén:

[quote]”Mindenki szót fogadott, és mindenkinek meg volt a maga feladata. Tíz állatot kapott minden gyerek, azokat nekik kellett ellátniuk. Olyan komolyan vettük őket, mintha felnőttek lennének. Együtt dolgoztunk, harcoltunk azért, hogy jó termés legyen. Az volt az elvünk, ha valakinek nincs kedve a munkához, akkor csinálja kedvetlenül, de akkor is meg kell csinálni, úgyhogy jobb lesz, ha vidáman teszi.”[/quote]

…és ez az utolsó mondat az, ami igazán mellbe vágott. Ez is szabadság! IGEN, szabadság. Kellett csinálni a munkát, nem kétséges és ez a része nem olyan szabad. De ha a szabadság hosszú távon is célunk (nekünk felnőtteknek, szülőknek), akkor mérlegelhetünk, hogy mely cselekedetünkkel járulunk hozzá a nagyobb szabadsághoz… saját magunk és környezetünk számára.

Az, hogy a munkát meg kell csinálni, hogy ebben az esetben az állatokat meg kell etetni, nem kérdéses. De (és itt jön a lényeg) azt már szabadon eldönthetjük, hogyan állunk a munkához.

Ha vannak az életedben olyan dolgok, teendők, amiket nem szeretsz, és ezeket ki tudod kerülni (és van is értelme hosszú távon is, hogy ezt kikerüld, vagy mellőzd), akkor tedd meg, akkor hagyj fel ezzel a tevékenységgel. Ha zavar, ha kötelező, és nem tudod kikerülni, elhagyni életedből (vagy hosszabb távon nagyobb hátrányod származna belőle), akkor pedig tedd meg, és tedd ezt jó kedvűen.

Bármi, amit teszel egy nap, azt valami cél érdekében teszed. Akkor is, ha tudsz erről a célról, akkor is ha rejtett (igen, előled is elrejtett) ez a cél. De beszéljünk most azokról a célokról, vágyakról, amikről tudsz, és amik fontosak számodra… és nézzük meg a szabadság oldaláról is.

Reggeli szabadon
Reggeli szabadon

Szabadság.
Nagyon felszabadító érzés az, amikor valamit szeretnél elérni, megvalósítani és ez sikerül is. Szeretnél lefutni egy maratont, végig járni az El Caminon, venni egy új autót, vagy nagyobb házba költözni, netán beindítani egy vállalkozást, vagy elutazni olyan helyre, ahová régóta vágysz… ÉS EZ SIKERÜL! Hogy érzed magad? Remekül!

Te akartad és te meg is valósítottad. Szabadon. De…

amikor készülsz egy maratonra, akkor annak nem minden pillanata lesz kellemes. Bizony az edzéseken el fogsz fáradni. Ha mész az El Caminon, ott is. Sőt, azzal is számolhatsz, hogy a 40 napos távollétedet a munkáltatód (ha alkalmazott vagy) nem biztos, hogy tolerálni fogja. Ha vállalkozást építesz, vagy mondhatnék szinte bármilyen fontos és értékes célt, amikor ezért teszel, vannak kellemetlen pillanatok is. MÉGIS dönthetsz úgy, hogy jó kedvűen csinálod végig, mert élvezni szeretnéd cselekedeteid gyümölcsét. És azt fogod tapasztalni, amit már oly sokan átéltek, hogy amikor SZABADON DÖNTENEK valamiről, történetesen arról, hogy a kemény munkát is jó kedvűen hajtják végre, akkor az a kemény munka sem lesz olyan keserű, sőt… akár még élvezhetővé is válhat.

Ha van olyan az életedben, amit igazán szeretnél elérni, és ez van annyira fontos számodra, hogy tegyél is érte, akkor nem lesz gond a reggeli felkelés, és (talán) eszedbe sem jut majd elindulni otthonról anélkül, hogy ne gondoltál volna a célodra, vagy hogy ne hangolódtál volna rá. PERSZE mivel ilyet talán korábban még nem csináltál sosem, az elején furcsa lehet, szokatlan, és akár még kellemetlen is, de dönthetsz úgy szabadon, hogy mégis minden reggel inspirálódsz, azaz

INSPIRÁLTAN INDULSZ el otthonról, hogy a célod felé vezető út is remek legyen.

A szabadság ilyen megközelítésből nem mindig csak a kényelemről szól, és nem is mindig a könnyű útról. Sőt, ami kezdetben könnyű útnak tűnik, az később nagyon göröngyössé is válhat, és ami az elején a nehezebb útnak bizonyult, arról később kiderülhet, hogy az hozza meg számodra a várt élményeket és eredményeket.

Így járt Lukács Ernő is. Amit ő tett, megteheti más is szabadon, de 20 gyereket felnevelni, állatot tenyészteni, azokat is nap, mint nap etetni, növényeket termeszteni, nem tűnik laza melónak. De ő szabadon választott és bejött neki.

TEHÁT amikor a szabadságról beszélünk és arra vágyunk, érdemes mérlegelni ezeket is, de végül akkor van igazán értelme ERRŐL is beszélni, ha van olyan célunk, ami fontos és értékes számunkra, hiszen ahhoz mérten tudjuk eldönteni, hogy egyes cselekedeteinknek van-e értelme vagy sem.

Jó döntéseket, és felemelő szabadságot kívánok!

Ha pedig további inspiráló bejegyzéseket, önbizalom építő tippeket szeretnél olvasni, hallani, kattints az alábbi gombra:

[button url=”http://csodalatosvagy.hu/inspirald-magad/” ]KATTINTSD IDE ÉS INSPIRÁLD MAGAD![/button]


[fblike]

Milyen lesz az új éved?

milyen-lesz-az-uj-eved_r1_c1_s1

Egy vélemény munkásságunkról:

[quote]”Csaba egy olyan tréner, aki nem a hagyományos módszerekkel segít a felkészülésben. Csaba révén kezdtem el futni – nem egészen 2 éve. Az ő felkészítésével, segítségével – a nulláról (!) – lefutottam 4 félmaratont (folyamatosan javuló időeredményekkel), s most készülök az ötödikre. Edzéstervem nem mindennapi.
Csaba nemcsak a testre koncentrál és az erőnlétre, hanem…”[/quote]

A folytatást és más véleményeket ITT olvashatsz.

Inspiráció

Célmegvalósítás és Inspiráció – kicsit másképp

Felejtsd el a pozitív gondolkodást, ha sikeres jövőt szeretnél!

Offline találkozóra hívlak.

Egy olyan programot szervezünk, ami segíteni fog nemcsak az ünnepi ráhangolódásban, de akkor is élvezni fogod előnyét, ha szeretnél egy – minden szempontból – sikeresebb új évet. Egy kicsit olyan lesz, mintha egy célmegvalósító edzőtáborban lennél, amit megfűszerezünk bizalom és önbizalom építéssel.Ha már most tudod, hogy szeretnél velünk tartani, akkor a jelentkezéshez tekerj az oldal aljára, és töltsd ki a jelentkezési lapot!

Az est tematikája:

  • 2×45 perces blokk, amiben te és a te üzleti és személyes céljaid lesz a középpontban, vagyis ahhoz kapsz gyakorlatias útmutatót, hogyan változtass álmaidból valóságot… AKÁR mindenféle “rózsaszín köd” és “hurrá optimizmus” nélkül is.
    • Fő témák:
      • hogyan kereshetsz több pénz 2013-ban?
      • hogyan szerezz több önbizalmat (ha szeretnél)?
      • hogyan építs nagyobb bizalmat üzleti és személyes kapcsolataidban?
      • hogyan hangolódhatsz rá az ünnepekre (ha ezt szeretnéd)?
      • mitől lehet sikeresebb a 2013-as éved?
  • 1×45 perc: ahol interaktív “kérdések és válaszok” keretén belül kérdéseket tehetsz fel nekem (Klopfer Csabának, a “Csodálatos Vagy!” program vezető trénerének) céljaidról, problémáidról, önbizalomról, bizalomról.

Hurrá optimizmus nélkül!

Az előző előadásokon is, pontosabban azokat megelőzően, többször megkaptam a kérdést: MIÉRT mondom, és MIT jelent az, hogy “Felejtsd el a pozitív gondolkodást, ha sikeres jövőt szeretnél!” ? Látszólag öngólt rúgtam, amikor ezt az alcímet választottam. Ugyanakkor az előadás végére kitisztul a kép, és ha jössz, választ kapsz erre a kérdésre te is, és azt is megérted, hogy mit jelent ez a kép a székkel. (Ha szeretnél tippelni, megteheted ennek a bejegyzésnek a végén.)

Inspiráció

Amit még nem mondtam

A helyszín egy belvárosi borház, a Dionysos Pest (1066 Budapest, Dessewffy utca 22.)
Az offline találkozón welcome drinkkel várunk téged is (természetesen, ha nem iszol bort, akkor lehetőség van ásványvízzel vagy más üdítővel kicserélni azt).

Az időpont: 2012. december 19., szerda, 17:00

A belépő 5.000 Ft, ami tartalmazza az esti mini tréning díját + az ajándékot is, amit ott a helyszínen fogsz megkapni (és amiről a jelentkezők hamarosan többet is megtudnak).

Mit mondtak mások?

[quote]”Csaba előadásának már a címe felcsigázott. Úgy tűnt, mindent, amit eddig sulykoltak belém, most elfelejthetem, azonban a tréning során megértettem, mi az, ami előbbre visz, sőt megértettem a saját legfőbb mozgatórugóimat is. Úgy álltam fel a végén, hogy már tudom, mit fogok elérni 2013-ban, és úgy érzem, bármire képes is vagyok! Köszönöm.
Farkas Erika – Online Értékesítő és Marketing Kft., Budapest[/quote]

“Klopfer Csaba szuper házigazda, nagyon sok piros pontot kap tőlem. Szeretnék majd még 1x visszamenni ugyanezzel a társasággal.”
Miklovicz Norbert – MAMASZ alapító, Marketing112.hu

“… hogyan folytatódott a havas trágyadombtól Klopfer Csaba előadása?”

“Csaba előadása sok érdekes gondolatot ébresztett. Remek volt az est!”
Pajtók Adrienn

“Köszönöm Csaba, nagyon jól éreztem magam, csatlakozom az előttem szólókhoz.”
Boér Tamás

“Csaba egy olyan tréner, aki nem a hagyományos módszerekkel segít a felkészülésben. Csaba révén kezdtem el futni – nem egészen 2 éve. Az ő felkészítésével, segítségével – a nulláról (!) – lefutottam 4 félmaratont (folyamatosan javuló időeredményekkel), s most készülök az ötödikre.
Edzéstervem nem mindennapi.
Csaba nemcsak a testre koncentrál és az erőnlétre, hanem nagyon fontos szempont a visszajelzések, a rákészülés, a ráhangolódás… na és persze a célok!
Felkészülés során rengeteg felismerésem volt. Többek között rájöttem arra is, hogy az előttem álló sok korlátot én kreálom, és én tartom fenn. Ezek lebontásában is sok segítséget kaptam, amiket aztán szakmai munkám során is kamatoztatni tudtam.
Csaba versenyzői és tréneri tapasztalata és lelkesedése számomra meggyőző. A tényleges edzéseket – és bármely célon való munkálkodást – felkészülések előzik meg, ahol mint tréner van jelen. Odafigyel minden apró részletre. A visszajelzések alapján mindig személyre szabott tervet dolgoz ki számomra. Alapos, kitartó és nagyon jó emberismerő.”

Kele Renáta

Gyere el, és mondj véleményt te is!

Biztosíthatlak: garantáltan égni fog benned a tettvágy, és ha megteszed azt a néhány egyszerű lépést, ha végrehajtod azt a pár feladatot, amit az előadáson hallasz, el is fogod érni azokat a célok, amik számodra valóban fontosak.

Az alábbi mezők kitöltésével tudsz jelentkezni

Kérlek, ezt a mezőt töltsd ki!
Kérlek, ezt a mezőt töltsd ki!

A "Beceneved" mezőt mindenképp azzal a névvel töltsd ki, ahogyan szeretnéd, hogy szólítsunk. Ha ez ugyanaz, mint a keresztneved (mert pl. nincs külön beceneved), akkor egyszerűen csak másold át ide a kersztneved.

Kérlek, ezt a mezőt töltsd ki!
Kérlek, ezt a mezőt mindenképp töltsd ki!
Te mennyire akarod a győzelmet?

Félúton vagy! De merre tartasz?

Te mennyire akarod a győzelmet?A kép forrása: http://t7.hu/yvf

“Ha megvan benned a győzelem akarása, máris félúton vagy a sikerhez; ha ez hiányzik, félúton vagy a kudarchoz.” – David Ambrose

A pozitív gondolkodás, a győzelem akarása önmagában még kevés. Nem elég akarni. Kell cselekedni is. Viszont a gondolataink, mindaz, amire a figyelmünket irányítjuk, meghatározzák, hogy mikor mit teszünk. Amikor elhatározod, hogy nyerni fogsz (akarsz, szeretnél), akkor ez a szikra plusz energiával tölt fel, plusz lehetőségek észrevételére ösztönöz.

Azonban, hogy nincs meg benned a tűz, ha valójában nem is akarsz nyerni, akkor lagymatag lesz az is, amit teszel.

Most képzeld el, hogy egy maratoni futó odaáll a rajthoz, és nincs benne semmi motiváció, tulajdonképp nem inspirálja semmi sem arra, hogy teljesítse a távot, mi fog történni vele? Az első holtponton kiszáll!

Ezért is fontos a “győzelem akarása”: továbblendít a holt ponton.

Megjegyzésként azért jó ha tudod, hogy a győzelem, a nyerés, amiről ez a bejegyzés szól, nem feltétlenül egy futóverseny (vagy bármi más) első helyének megszerzését jelenti, hanem sokkal inkább azt, hogy amit te magad elé, mint cél kitűztél, azt elérd, vagyis a benned esetlegesen fennálló korlátokat ledöntve legyőzd a régi énedet, és ezáltal felfedezhesd képességeidet. Valamint…

…a “győzelem akarása” egyben egy fokmérő is. Nem csak IGEN, meg NEM létezik, hanem léteznek fokozatok is. Ezek a fokozatok az önbizalom mértékétől (is) függnek. Ha csupán icipicit szeretnél csak nyerni, pl. lefutni a maratont, vagy elnyerni egy állást, létrehozni valami újat… akkor ez (ezen a területen) picit alacsonyabb önbizalomra enged következtetni.

Mit lehet tenni?

Ha szeretnél több győzelmet, inspiráld magad. Ehhez jó ha tudod, hogy egyáltalán MIÉRT akarod azt a valamit elérni, megvalósítani. Minél több, akár apró győzelmet is elérsz, lassan (de sok esetben gyorsabban is) el kezdi feljebb tolni az önbizalmat, vagyis önbizalom fejlesztő hatású.

Ha több, pontosabban magasabb önbizalmat szeretnél életed valamely területén, kezdj el célokat kitűzni, és azokat komolyan véve, cselekedni. Nem kell, hogy az elején gigantikus, szinte megvalósíthatatlan céljaid legyenek, hiszen abba igen könnyen beletörhet a bicskád, és akkor nem önbizalom növelésről, hanem csökkenésről beszélhetünk.

Kezd hát kicsiben!

Persze azért nem annyira kicsiben, hogy még kihívást se okozzon. Ha eddig max. 1 km-t futottál, akkor nem 20 km-rel kezd el az edzéseket, csupán másféllel, majd kettővel folytathatod. Ha eddig 1 millió forintos bevételt produkált a céged, nem biztos, hogy a következő hónapra 10 milliós forgalmat kell kitűzni, de a 10-20%-os növekedés, vagy pl. másfél millió már jó lehet.

Folytatás

Ha most úgy érzed, elakadtál, írj nekünk ITT, vagy olvasgasd a Napi Inspirációkat, esetleg várd meg, míg hamarosan elérhetővé válik a 3 perc alatt kitölthető Önbizalom Index. (Persze addig is érdemes a Napi Inspirációkat olvasnod.)


[fblike]

Ne keményen dolgozz, dolgozz intelligensen!

Keménység helyett légy lágyabb!

Ne keményen dolgozz, dolgozz intelligensen! A kép forrása: http://t7.hu/yoc

“Ne keményen dolgozz, dolgozz intelligensen!”

Vannak, akik szinte mazochistaként, éjt nappallá téve dolgoznak… végkimerülésig. Becsületesen. (Vagy nem, de ez más kérdés.) Erről mindig az a történet jut eszembe, amikor a a kanadai favágók új, sztár favágót vettek fel, aki első nap 20 fát vág ki, miközben a többiek kettőt, hármat. Fellelkesül a főnök: – Tényleg sztár favágót találtunk! Másnap is sikerült 18-at kivágni, majd 15-öt, 10-et, ötöt, végül egy hét múlva már csak egyet. A főnök behívatta, hogy megtudja, mi a gond: – Olyan jól kezdtél nálunk, most pedig… A favágó közbeszól: – Mi mást tehetnék. Nagyon keményen dolgozom, mégsem tudok több fát kivágni. A főnök közben elkérte a fejszéjét, és felkiáltott: – Hogy is tudnál ilyen eszközzel! Hiszen a fejszéd teljesen kicsorbult, tompa. Miért nem élezed meg? A favágó erre: – Hogyan élezhetném?! Nem állhatok meg, mert keményen kell dolgoznom…*

Bizony velünk is elő-előfordul, hogy annyira belemerülünk a napi hajtásba, hogy elfelejtjük megélezni a “fejszénket”. Nem pihenjük ki magunkat, nem vizsgáljuk felül a céljainkat, illetve a napi cselekedeteinket, hogy azok a céljaink felé visznek-e. Nem építjük a személyes kapcsolatainkat, nem keressük fel a régi vevőinket, nem törődünk egészségünkkel, megtakarításainkkal, felemésztjük szabadidőnket…

Ha van célod, dolgozz azon! Segíteni fog. De dolgozz inkább magadon, mert igen kellemetlen arra ébredni egy reggel, hogy kiderül, te magad vagy a szűk keresztmetszet, és a legnagyobb szabotőr a célod felé vezető úton.

Nyugi, nem te vagy az egyetlen, aki átmegy ezen. Épp ezért, inkább légy intelligens és kreatív, dolgozz keményen, ha szükséges, de nyugodtan bíráld ezt felül. Ha inspirált vagy, ha fűt a belső tűz, gyorsabban fogsz haladni is. Viszont (ahogy a fenti képen is látszik) időnként meg kell állni, s ilyenkor tűnhet úgy, hogy a többiek keményen melóznak, te meg csak lógatod a lábad, de ha tényleg a célodon (és/vagy önmagadon) dolgozol (farigcsálsz), gyorsabban fogsz haladni.

A Napi Inspirációkat is azért hoztuk létre, hogy napi rendszerességgel inspirálódj, újra és újra irányba állítsd magad, hogy gyorsabban haladhass. Ha még nem iratkoztál volna fel, ha még nem kapod e-mail postafiókodba az ösztönző, önbizalom növelő és gondolatébresztő írásainkat, akkor kattints IDE!


[fblike]


* Forrás: MarketingCommando – Marketing Tervezési Szisztémák (www.marketingcommando.hu)

A félelem illúzió

A nagy tolvaj ott van veled. Mit kezdesz vele?

Mai napra Deepak Choprától hoztam egy rövid történet részletet. Első nekifutásra talán nem egyértelmű, miért, és hogy egyáltalán mi köze van ennek az üzleti vagy bármely, számodra fontos célod éléséhez.

Nézzük hát!

A félelem illúzió

“A félelem fő taktikája éppen az, hogy igaznak állítja be azt, ami csupán illúzió. De az elképzeld fájdalom nem azonos a valós fájdalommal. Ahogy az elképzelt halál sem ugyanaz, mint a valóságos. Ha engedsz a félelem nyomásának, vagy előrevetítesz valamit a jövőbe, vagy újraéled a múltat. Itt és most biztonságban vagy.” – Deepak Chopra

Volt már olyan, amikor valamit csak azért nem tettél meg, mert attól tartottál (vagy tuti biztos voltál benne), hogy felesleges, mert úgysem tudod megtenni, vagy esetleg tartottál a csalódástól, a kudarctól, netán a visszautasítástól? Meglehet, hogy te ilyet még nem éltél át, de a környezetedben biztosan van olyan, aki nem is egyszer. Lehet, hogy folyamatosan.

Az önbizalomhiány és a félelem a szívünkben (és a tudat alattinkban) kéz-a-kézben járnak, és ezek együtt eredményezi azt, hogy egy sok dolgot nem merünk megtenni. Nem tartjuk magunkat érdemesnek rá, vagy tehetségtelennek gondoljuk magunkat, miközben nem erről van szó.

Ez csupán illúzió!

Az önbizalom növelés ott kezdődik, hogy elkezded leépíteni a félelmeidet.

És most szeretném folytatni Chopra történetét:

– Érted már? – kérdezte Francisco. – Csak azért, mert valami rossz dolog történik veled, még nem biztos, hogy a félelmeid megalapozottak voltak. A félelem már csak ilyen: sosem adja fel, hogy megpróbáljon meggyőzni a maga igazságáról. De ha egyszer úgy döntesz, hogy tovább nem dőlsz be neki, örökre megszabadulhatsz tőle.

Ekkor elérték az építési területet. Hétvége lévén egy árva lélek sem volt sehol. Francisco odament egy mindenféle szeméttel teli kukához, beletúrt és kihúzott egy hosszú fapallót.
– No, nézzük csak – mondta, és letette Mickey elé a földre. – Szerinted milyen széles ez a deszka? Úgy tizenöt centi?
– Kábé – felelte Mickey.
– És a hossza? Két és fél méter?
– Ja.
– Akkor lássuk, át tudsz-e menni rajta úgy, hogy nem lépsz le róla!
– Mickey fellépet a vékony pallóra, és átegyensúlyozott a másik végére.
– Könnyű volt? – kérdezte Francisco.
Mickey  bólintott.
– Biztos vagy benne? Próbáld meg még egyszer!
Mickey visszasétált a deszkán.
Francisco erre felvette a pallót, és elindult a legközelebbi háztömb felé.
– Gyere utánam.
Az épület már majdnem teljesen kész volt. Ahogy felértek a tetőre, Francisco körbenézett. Öt emelet magasságban voltak. A tengerparton délre egészen Santa Monicaig, északra Malibuig el lehetett látni. De ahelyett, hogy megcsodálta volna a látványt, Francisco egyenesen a tető legszéléhez ment, ahol csak egy szűk rész választotta el az épületet a mellette állótól. Átvetette fölötte a pallót…
– Így ni. És most menj át rajta.
Mickey idegesen nézte az alattuk tátongó tizenöt méteres űrt.
– Képtelen vagyok rá – mondta.
– De hát épp az imént csináltad meg kétszer is! Odalenn a földön nem volt semmi gond.
– Ez más.
– Miért? – Francisco egy pillanatra a szemébe nézett, aztán folytatta: – Csak a félelem tart vissza. Ha racionálisan gondolkodunk, kimondhatjuk, hogy most is ugyanúgy képes vagy átmenni a pallón, ahogyan már kétszer végigmentél. De a félelem elhiteti veled, hogy ez nem így van. Miért dőlsz be neki?
– Mert ha leesek, kitöröm a nyakam – válaszolta Mickey.
– A félelem belekényszerít, hogy összekeverd a képzeletet a valósággal – mondta Francisco. Azzal minden átmenet nélkül fellépett a pallóra, és elindult rajta a túlsó oldalra. Amikor a közepe felé járt, megállt és hátrafordult. – Az én egyensúlyérzékem semmivel sem jobb a tiédnél. Most figyelj!
Gyorsan megfordult, és ugrott egyet; a deszka nyikorgott, ahogy meghajlott a lába alatt. Mickey a mutatvány látványába is beleszédült.
– Hagyd ezt abba. Gyere vissza! – kiabálta.
Francisco engedelmeskedett. Amint visszaért Mickey mellé, ránézett és folytatta:
– Szóval féltél, amikor engem néztél. Hát nem különös? Te magad nem voltál veszélyben. Még képzeletbeli veszély sem fenyegetett.
– Téged féltettelek – mondta Mickey. A válasz ésszerűnek tűnt, Francisco azonban hevesen rázta a fejét.
– Látod már, hogyan férkőzik be mindenhová a félelem? Még azokban a helyzetekben is felüti a fejét, amelyeknek semmi közük hozzád, és egyből aknamezővé változtatja az egész terepet.

Mi köze van mindennek hozzád és a sikereidhez?

A félelem a nagy tolvaj. Te mit kezdesz vele? A félelmek képesek távol tartani egy sor jó dologtól, és így könnyen beleragadhatunk szörnyű élethelyzetekbe is. Ilyenkor nem merünk változni, változtatni, vállalkozni, kilépni egy megromlott kapcsolatból, vagy megjavítani azt. És ez az önbizalmat nem fejleszti, épp ellenkezőleg: folyamatosan rombolja, miközben egy vezetőnek, szülőnek, sportolónak, vagy bárki másnak az eredményeiben épp az növekvő önbizalom hozna jelentős segítséget.

Ha szeretnél fellélegezni, ha szeretnél javítani életed bármely területén, ne késlekedj, kérd még ma a Napi Inspirációkat, melyben sok hasznos tippet találsz, melyekkel drasztikusan csökkentheted félelmeidet és ugrásszerűen növelheted önbizalmadat. Részletek itt.


[fblike]

Nem kudarc, csak érettség

Ez nem kudarc, csak érettség!

Nem kudarc, csak érettség

“Hibáink beismerése nem jelenti azt, hogy kudarcot vallottunk. Vállaljuk a felelősséget saját helytelen cselekedeteinkért! A felelősségvállalás nem a kudarc, hanem a lelki érettség jele.” – Gary Chapman

Sokszor összeroskadunk, mert nem pont úgy alakulnak a dolgaink, mint ahogyan előre elképzeltük. Ahogy mondani szokták:

“Homo proponit, Deus disponit.”, azaz “Ember tervez, Isten végez.”

A célkitűzésnél sokan beleesnek abba a hibába, hogy kitűzik a végcélt, ahová el akarnak jutni, és lépésről lépésre megtervezik az odavezető utat is, amihez sziklaszilárdan ragaszkodnak, és ha ez nem jön be, kudarcként élik meg (ami óriási mennyiségű stresszt okoz)… miközben a célmegvalósítás egyik fontos momentuma, hogy ismerd a célod, vagyis tudd, hogy MIT? akarsz megvalósítani, és mással NE törődj!

Ez kiemelkedő fontosságú!

Persze lehet elképzelésed az odavezető útról is, de ha nincs, az sem baj, ugyanis a HOGYAN? automatikus megjelenik életedben, ha nincs benned a célodat illetően önszabotázs (vagyis ha tudatosan – de leginkább “nem-tudatosan” – nem korlátozod önmagad) és nyitott vagy és hajlandó vagy cselekedni.

Nem mondom, hogy ezeken túl nem léteznek finomságok a célmegvalósítás folyamatában, de ha EZ megvan, akkor sok felesleges tehertől szabadulhatsz, és gyorsabban érhetsz célba.

Kövess minket a Facebookon, vagy kérd a Napi Inspirációkat, hogy további segítséget adhassunk célkitűzés és célmegvalósítás terén.


[fblike]